,,Ezt szeretem a költészetben. Minél elvontabb, annál jobb. Azt, amikor nem vagy biztos benne, miről is beszél a költő. Van ötleted, de nem lehetsz biztos benne. Nem száz százalékig. Mindegyik szónak, amit nagy gonddal választott, lehet milliónyi különböző jelentése. Vajon ez egy másik gondolathoz vezető szimbólum? Vajon egy még nagyobb, még rejtettebb metafora része?"

,,Senkiről nem tudjátok, mi történik vele, csak saját magatokról. És ha belekeveredsz valaki életének egy részébe, nem csak abba a részbe keveredsz bele. Sajnos nem lehetsz ilyen pontos és igényes. Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele."

,,Zárj be a szívedbe, a kulcsot pedig dobd el!"

Krisztától  kaptam egy díjat, köszönöm,amit ezúttal továbbadok 

http://ajovom.blogspot.com/

=)

,,A tánc számomra olyan mint az élet:

néha könnyed és lágy,
néha lendületes és magával ragadó,
van amikor kemény és nagyon nehéz..
de sohasem adom fel."

,,Mint mindennek, a futásnak és a szerelemnek is van egy olyan pillanata amikor minden a legnehezebb. Úgy érzed, hogy nincs tovább, nem bírod már, ha nem hagyod abba belehalsz.. Csak egy dolgot akarsz, befejezni az egészet, csak ne kelljen mindezt érezni, elég volt. Itt dől el, hogy milyen vagy valójában. Gyenge vagy és abbahagyod? Vagy elég erős vagy és folytatod? Tudod, ha nem hagyod abba eléred a célod, mindent megkapsz amit szeretnél.. És rájössz, minden megérte."

,,A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben azt remélni, hogy nem fogja összetörni."

,,Két kéz adatott nekünk hogy szorítsunk. Két láb hogy járjunk. Két szem hogy lássunk és két fül hogy halljunk. De miért csak egy szív? Azért, mert a másikat egy másik embernek adták - nekünk csak meg kell találnunk ezt a másik embert."

,,Higyj magadban és az álmaidban. Ha te nem hiszel, akkor ki fog?!"

,,Odakint zuhog az eső, nagyon egyedül vagyok, kínoznak a régi emlékek, fájó gondolatok. Sötét van, s egyedül nagyon félek, kezem feléd nyújtom, de el nem érlek, csak a levegőt markolom hiába. Szeretlek! Üvöltöm a semmibe kiáltva, majd felébredek, és rájövök, hogy csak egy rossz álom volt. Dideregve egy ölelésedre vágyom. Lassan itt az ősz és vége mindennek, most már túl késő, hogy megmondjam mennyire szeretlek."

,,Ha tudnád, hányszor gondolok rád, s töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik a szemembe érted, s mindez azért van, mert szeretlek téged!"

,,Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajta kapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, hogy mennyire vágyom rád."

Aki igazán szeret. . .

Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, fiatal, karcsú, akár egy jegenye, és csodaszép kék szeme volt. Szólt:-Kislány!Szabad egy táncra?Alig tudtam kimondani:-igen!A zenekar egy keringőt játszott, s minket elsodort a tömeg. Szeme égő tűzként parázslott, amikor rám tekintett, nevetett. Búcsúztunk, a fiú így szólt:-Imádlak!Egy esztendő múlt el azóta, gyorsan ment el mint egy múló pillanat. Ketten gyakran találkoztunk, s kaptunk forró csókokat. Azthiszem boldogok voltunk, szerettük egymást, míg a tragédia meg nem történt. Egy fülledt nyári napon a suliból hazafelé tartottam épp a szürke aszfalton, mikor megpillantottam valakit, aki felém jött az úton. Én integetni akartam neki, hisz ő már messziről integetett, de akkor vettem észre valamit, és nem emeltem fel a kezem. Kezét egy ismeretlen lány fogta. -S ilyen volt velem. Hát így szeretett engem!Ezt tette velem!-Én inkább meghalok. -Gondoltam magamban. Hisz így mit ér az életem?!A kanyarban feltűnt egy fekete jaguár, mint fekete veszedelem. Én hírtelen az útra léptem, a többire már nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem, hatalmas tömeg állt körül. Csak azt nem láttam, akit szerettem. Ekkor vettem észre, hogy egy test hever mellettem. -Igen, ő az a hős, a bátor, ki saját testével védelmezett. Még volt benne élet, félig eleven, félig halott. De megszólalt:-Meg kell mondanom, hogy az a lány a nővérem volt. Szeme a végtelenbe merült, szája végtelen mosolyra húzott. Nemtudta rajtam kívül senki, hogy a halállal küszködött. A fiú arcán egy könnycsepp jelent meg. A gyengülő kezével megszorította kezemet. Utolsó erejét összeszedve egy mondatot súgott:-Gondolj magadban bármit, én igazán szeretlek. Örök gyász van a szívemben, mert van egy fiú, aki azzal a mondattal halt meg:-Én igazán szeretlek!

Szomorú vég...

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."

,,Ha a szíved nem törik össze, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. De ha nem tanultunk belőle semmit.., akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell hát minden szívnek összetörnie?"

,,Mondd meg neki, hogy szereted, hiszen nincs mit veszítened, de mindig bánni fogod, ha nem teszed meg…"

,,A szerelem olyan, mint a víz. Beleeshetsz, akár bele is fulladhatsz… mégsem tudsz élni nélküle!"

„Egy év hosszú, egy perc röpke, mégis egy röpke percben egy egész élet törhet össze."

„Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.”  

,,Az ember erős,de a szíve megszakad,ha azt akit szeret,szeretni nem szabad!"

„Egy nap majd megkérdezed mi a fontosabb nekem. Te, vagy az életem. Én majd azt mondom, hogy az életem és te elsétálsz, elhagysz… anélkül hogy, észrevennéd, hogy Te vagy az életem!”

,,Újra és újra ugyanazt a számot játszom le, mert rád emlékeztet!”

,,Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak."

,,A torkom összeszorul, járni alig bírok, 

az útra napfény borul, ha rád gondolok sírok... 

nincs már miben hinnem, rá untam a tájra, 

nekem senkim sincsen, most látsz utoljára...”

,,Kellett nekem, hogy rád akadjak,

Kellett, hogy megkedveljelek,

Hogy együgyűn mindent bevalljak,

S hogy büszkén ne hallgass te meg.

Kellett nekem beléd szeretnem,

Kellett, hogy meggyötörj,

Hogy bálványozzalak szívemben,

S hogy te viszonzásul megölj."

,,Kicsit összetörtem.... csak néhány ember vette észre és Te nem voltál köztük! "

 ,,..te vagy az kivel minden más, gyere még, hogy legyen folytatás.. "